A babajelbeszédről a nyelvész szemével
2017. január 21. 21:19
Szabó M. Helgától az egyetemen hallgattam jelnyelvészeti előadást. Kiváló szakember, fantasztikus ember és anya.
Szabó M. Helga nyelvész, MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, egyetemi oktató így mesélt a babakorban való jelelésről:
"A nyelvelsajátítást tekintve a jelelés korábban jelenik meg (kb. 7 hónaposan már kivehetőek jelentéses elemek), mint a hangzó beszéd, és a klasszikus jelnyelvek esetében ugyanolyan hibázások, hipotézis-tesztelések és dajkanyelvi mozzanatok vannak, mint a hagyományos nyelvelsajátításban. Ennek a korábbi megjelenésnek az elsődleges okát abban látták, hogy a jeleléshez makromozgásokat kell koordinálni, a beszédhez pedig mikromozgások százait.
A jelek java eleve ikonikus. Ez a siket jelnyelvnek a sajátossága, de miért ne használnánk ki ezt az inherens lehetőséget. Amúgy annál természetesebbet, mintsem hogy dolgokat és tevékenységeket utánzó mozdulatokkal idézünk fel, elképzelni sem lehet."
Szabó M. Helga saját gyermekeivel is jelelt még a beszéd megindulása előtt:
"Saját tapasztalatomból tudom, hogy az egyébként még csak proto-szavaknál járó fiam (akkor kb. 1,5 éves volt) hihetetlen mennyiségű jelet ismert és használt. Sőt bővített mondatokat, illetve több tagú mondatokat adott elő jelben, a maga minimális szintaxisával: „Cica átugrik kerítés el.” (Itt volt egy cica az udvarban, de átugrott a kerítésen és elment.) „Autó kulcs, kapu kulcs, autó tenger pancsol úszik.” (Hozd a kocsikulcsot és a kapukulcsot, menjünk le a tengerhez pancsolni.)"
A fotó a Beszélő Babakezek tanfolyamon készült.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges