Kismamatitkok | Beszélő Babakezek

Kismamatitkok

Beszélgetés a babával - babajelek

2010. április 28.

Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondjuk magunknak: bárcsak tudnánk olvasni a babák gondolatai közt, bárcsak el tudnák mondani, mi a bajuk. Ez most lehetséges! A kommunikáció a babákkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A babajelbeszédről, egy új és egyre népszerűbb kommunikációs módszerről kérdezem Zentai Katalin babajelbeszéd-oktatót, a Beszélő Babakezek program vezetőjét.
 

- Miért használjunk babajeleket ahhoz, hogy kommunikáljunk a babánkkal?

A babák értelmi fejlődése gyorsabb, mint a beszédük fejlődése. A kicsik nagyon is tudják, mit akarnak, csak még nem tudják nekünk elmondani, mert nem olyan fejlett a száj- és nyelvmozgásuk, hogy beszédre legyenek képesek. Viszont a kézmozdulataikat már sokkal korábban tudják kontrollálni, és ez az, ami a jeleléshez szükséges. A jelek segítségével akár a 7 hónapos baba is hatékonyan kifejezheti szükségleteit. Ha a kezükbe adjuk ezt az eszközt, a babajeleket, fantasztikus élményekben lehet részünk; babánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen könnyebben „elmondja", mit szeretne. Megtudhatjuk, mire gondol a még beszélni nem tudó gyermekünk, megtudhatjuk, hogyan fogja fel a világot, így értőbb figyelemmel kísérhetjük szellemi fejlődését.

Természetesen soha nem csak jelelünk a babánkkal, hanem egyidejűleg ki is ejtjük a szót. Ez alapvető fontosságú a babajelbeszédben, hiszen ezt a módszert halló gyermekek részére fejlesztették ki.

- És a szülők a babák egyéb jelzéseiből nem érthetik meg a babájukat?

Dehogynem. Mindabból, amit a szülők amúgy is megértenek, a babajelbeszéd semmit nem vesz el, ahhoz csak hozzáad. A babajelbeszéd nem valami helyett van, hanem gazdagítja mindazt, amit a szülők amúgy is csinálnak; színesíti a gyermekükkel folytatott interakcióikat.

- Milyen előnyei vannak még a jelelésnek?

A tudományos kutatások szerint is a babajelbeszéd segíti a beszédfejlődést: hamarabb kezdenek el beszélni a gyermekek, és gazdagabb szókinccsel, kreatívabban gondolkodnak, növekszik az önbizalmuk. A jelbeszéd segítségével csökkenthető a figyelemzavar és hiperaktivitás is. Mindezek mellett garantáltan jó szórakozás az egész családnak!

Két anyuka is megosztotta velünk élményeit a Beszélő Babakezek tanfolyamról:

Gerendai Zsuzsa óvódapedagógus :

A tanfolyamon mindenekelőtt rengeteg jelet tanulunk a hétköznapi élet sok területéről - állatok, evés-alvás, közlekedés, öltözködés, tárgyak, élelmiszerek jelei, érzelmek -, amiket eltehetünk képzeletbeli hátizsákunkba, hogy amikor egyszer csak érdekelni kezdi a babát valami, máris elő tudjuk venni hozzá az adott jelet, ezzel segítve, hogy arról beszélgethessünk, ami igazán érdekli. Megtanuljuk ezen túl a jelelést megfelelő módon használni. Rengeteg mondókát, éneket, játékokat ismerhetünk meg, a foglalkozások vidám, oldott légkörben zajlanak.

Kislányom, Léna most 14 hónapos, már több mint 70 jelet használ, és sok kedves jelelős élményünk van már. 13 hónaposan egyszer bejött utánam a konyhából, és mutatta: „ajjaj, baj történt" és „piszkos", ami azt jelentette, hogy titokban szétszórta a konyhakövön a macskatápot. Vagy édesapja pólóját felemelve, csodálkozva jelelte az ott látott szőr láttán, hogy „haj???".

Hajdú Ágnes:

Zentai Kata babajelbeszéd-tanfolyamára egy kismama barátnőm hívta fel a figyelmemet, aki már több babás programba húzott bele minket. Együtt jártunk babaúszásra, Ringatóra, játszóházba, és ezek mindegyike sikeresnek is bizonyult a kisfiamnál - a babajelbeszéd tanfolyam gondolata viszont elég furcsán hangzott. Kicsit értetlenkedve álltam előtte, hogy miért van erre szükség, a gyerek hallásával tudomásunk szerint semmi baj. De kíváncsivá is tett a felvetés, ezért megnéztem Kata honlapját, ami sok érdekes információval szolgált, és eloszlatta azt az elsőként felmerült aggodalmat, hogy a babajelbeszéd-tanulás esetleg késleltetné a beszédfejlődést. Ezek után "Legyünk progresszívak!" felkiáltással úgy gondoltam, csatlakozunk. Nem bántam meg.

A foglalkozások élvezetesek, játékosak voltak, jó hangulatban teltek, a "jelelés" sokkal természetesebben jött, mint hittem volna. Amennyire magától értetődő, hogy születése óta beszélek a gyerekhez, olyan spontán ment a jelek használata is. Kata mindig előre elküldte a következő óra anyagát, így akinek volt ideje, készülhetett. Bár a kisfiam még csak 10 és fél hónapos volt az induláskor, és még nem jelelt vissza, nagyon jó és motiváló volt látni a csoportba járó legidősebb (nem egészen két éves) kisfiút, aki a tanfolyam végére már elég sok jelet használt - igazi huncut örömmel -, a beszélt szavakkal vegyítve. Családon belül szerencsére a férjem is kapható volt a témára, sőt, időközben kedvenc jele is lett (a lámpáé). Visszagondolva örülök, hogy a kíváncsiság győzött, és nem maradtunk le egy ekkora élményről!