Kinga és a 11 hónapos kislánya, Lorina története:

„Lorinával 7,5 hónaposan kezdtük el a Babakezek tanfolyamot Katánál. Egy hónappal később mutatta az első jeleket: lámpa, szirénázós autó, eltűnt/elment, virág. Igazán izgalmas volt, ahogy azokat az apró kis kezeivel próbált meg utánozni! Most már 11 hónapos és egész jel-arzenállal rendelkezik, 35 jelet használ aktívan.

Először csak figyelte, ahogy mutogatom neki, ahogy együtt szimatoljuk a virágot, kapcsolgatjuk a lámpát. Aztán akkor használta őket, amikor meglátott egy virágot az utcán vagy világított valahol egy lámpa, vagy már szopizott.  Végül megértette mire megy ki játék, azaz kérni is lehet vele, el lehet érni, amit szeretne, nos azóta nincs megállás. Folyamatosan használja és mindennek. ami érdekli, annak a jelét beveszi a repertoárjába.
Számunkra az egész egy nagy játék! Sokkal aktívabb és érdekesebb így a könyvolvasás, a játék, a séták. Rengeteg kedves pillanatot ad a mindennapjainkhoz!

Csodálatos dolognak tartom, hogy képesek vagyunk szavak nélkül kommunikálni, gyorsan és félreértések nélkül megérteni egymást. Teljesen le vagyok nyűgözve, hogy mennyi mindent észrevesz, megért a világból és mennyi mindenre emlékszik. Annyira jó, hogy tudom, mi jár a fejében, mire gondol, mi zajlik benne. Még nem tud beszélni, de azt bizony pontosan tudja, hogy mit akar közölni és azt el is tudja nekem mutogatni! Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy mennyi mindenre figyel a körülötte lévő dolgokból.
És ő is roppant büszke magára - sokszor tapsikol örömében és fülig ér a szája -  ha sikerült elérnie, amit akart. :-)) Szóval az önbizalmának is biztosan jót tesznek ezek a mindennapos sikerélmények...

Leírok néhány történetet, amik számomra nagyon kedvesek és a jelelés nélkül biztosan nem történtek volna meg:

(1) Az egyik hűvös nyári napon reggel kapucnis felsőt vettem fel és a fejemre tettem játék közben.... aztán szinte egész nap nem is vehettem le. Annyira szórakoztatta Lorinát és viccesnek találta, hogy folyamatosan a SAPKA jelével kérte, hogy tegyem fel. Óriásikat kacagott, ha sikerült elérnie. Másnap egy sima pulcsinál pedig sajnálkozva mutatta a NINCS jelével, hogy aznap reggelre bizony eltűnt a sapkám...

(2) Mi itthon nem használunk még nála hajszárítót, ezt a "zörgő masinát" nem ismerte még, amikor az egyik babaúszás után sok felnőtt szárította a haját. Én mutattam neki a HAJSZÁRÍTÓ jelét és indulásig el is volt foglalva ezek nézegetésével és a jellel kommentálta az eseményeket. Másnap reggel, amikor felébredt, odamászott az apukája feje mellé és rögtön elkezdte megszárítani a haját. :-) Irtó édes volt, hogy az alvó apja feje körül mászkálva, vigyorogva a picurka kezeivel használja a hajszárítót.

(3) A jelelés segítségével sokszor rácsodálkozom arra, hogy több dologra is figyel egyszerre - amik nekem fel sem tűnnek. Olyan jó, hogy ezeket is megosztja velem. A konyhában ebédeltünk kettesben, ő játszott a tányérjával, közben majszolta a gyümölcsöt. A háttérben pedig szólt egy gyerekdalos CD. Amikor ismerős szavak hangzottak el a dalokban, ő mutatta ezeket. (Pl.: SZÉL, MOTOR, AUTÓ) Ezen történet előtt nem is gondoltam volna, hogy 10 hónaposan tulajdonképpen folyamatosan figyeli a zene szövegét is.

(4) Egyik késő délután a játszótéren történt, hogy két másik anyukával és babával játszottunk egy pléden. Egyszer csak megszakította a virágok begyűjtését és mosolyogva a fák felé fordulva mutatta a LÁMPA jelét és boldogan osztotta meg a felfedezését a körülötte lévőkkel. A lemenő nap a fák között sütött be és ő úgy látta, mintha ott égne egy lámpa. :-))

(5) Két másik LÁMPÁs történet, amikor ismét segített a jelelés abban, hogy megértsem, mire gondol, mit vett észre. Egyik alkalommal már este ringattam a kezemben, amikor félálomban elmosolyodott és elkezdte mutatni a jelét. Kiderült, hogy az asztal alatti internet modem zöld led lámpácskái keltették fel a figyelmét. Egy másik napon, amikor este már égett a csillár a nappaliban és a másik nyitott szoba parkettáján látni lehetett visszatükröződni, mosolyogva rámászott és boldogan megosztotta velem, hogy itt is egy lámpa van.
 
(6) A FORRÓ jelét egészen korán elkezdte használni és számomra meglepő módon tudja, hogy azt is jelenti, hogy nagyon meleg és nem kell megfogni. Például ha számára még a megszokottnál melegebb az étel, amiből enni szeretne, akkor elegánsan kitolja a tálca szélére és mutatja, hogy az még túl forró. Én pedig nagyon örülök, hogy tudom mi a baj és nem azon kezdek el gondolkodni, hogy mi mást kellene készíteni, hanem egyszerűen csak meg kell hűteni. Viszont ezt a folyamatot sajnos még nem érti. :-)) Alig tudom meggyőzni, hogy pár perc múlva újra próbálja megkóstolni, bizony már nem dugja bele az ujját, hanem folyamatosan ismételgeti, hogy az bizony forró és forró...”

Egy kis videót is láthatsz Lorinával:

És egy kérdésem is lenne hozzátok:

Mit jelel Lorina ezen a képen?

A tippeket várom a hozzászólásokban. :-)