"Az első igazán megható jelenet, ami a babajelbeszédhez köthető, úgy történt meg velünk, hogy pelenkázáskor bolondoztam Gergővel, puszilgattam a hasát, majd jelelte nekem, hogy kér még! 11 hónapos volt ekkor. Elolvadtam. Persze a nem jelelő babáknál is észre lehet venni, ha kér még puszit a hasára, mert mosolyog és visongat. De a jelbeszéd azért nagyszerű, mert a pusziroham közben a fiam azt is jelelte, hogy most már elég lesz a puszikból! A nem jelelő baba ilyenkor - gondolom - nyüszögne, majd sírna, hogy hagyjuk abba, ezzel ellentétben a fiam még kacagás közben jelelte, hogy elég lesz, legyen vége, majd mikor abbahagytam a puszikat, még inkább mosolygott, mert vettem az adást és ő hamar elérte a célját. Boldogság!

A babajelbeszéd szerintem olyan kommunikáció baba és nagy között, melynek során a baba „beszélgetés” közben is derűs marad, hiszen a „megértve lenni érzése” miatt nincs annyi frusztráció, és ezáltal is erősödik az önbizalma, erősödik a kapocs közöttünk.

A következő megható jelenet azzal kapcsolatos, mikor Gergő hívta fel a figyelmemet valamire a világból, amit ő vett észre. Egyéves lehetett talán. Éppen tettem-vettem a konyhában, oldalamon a gyermekkel, aki vadul jeleli a madár jelét. Hátrafordulok és látom a magyar népmesék elején szereplő rajzot (a digitális képkeretben véletlenszerűen játszódó képek között), ahogy a galamb az indán ül. Lenyűgözve éreztem magam.

Külön meglepetés volt Gergő 7 éves nővére, Bernike lelkesedése, aki egyből megtanulta az összes jelet és lelkesen mutatta Gergőnek. Tehát a babajelbeszéd még egy kisiskolás számára is külön játék tud lenni, ráadásul egy újabb kapocs a testvéri viszonyban. Bernike egy játszótanfolyami foglalkozásra is eljött velünk és a játékokat talán még jobban is élvezte, mint a kisdedek.

Azért jó a babajelbeszéd, mert boldogabbá teszi a babánkat és mellékesen mi felnőttek is tudunk kommunikálni tömegben, pl. síelés közben nagy távolságból. Határozottan könnyebb így a babával az élet. Utazás közben, zajban is rögtön látom, hogy inkább éhes vagy szomjas. Olyan ételfajtát kér, ami éppen nincs előttünk, tehát nem tudna rámutatni, viszont a jelek segítségével megértem, hogy mi mást vegyek elő a hűtőből. Jelbeszéd nélkül nem is tudom, mikor élte volna át ilyen hamar a gyermekem a partnerség élményét. Így a jelelés segítségével hamarabb és több fronton is megkapta már, hogy bízhat bennünk és számíthat ránk.

Hozzám hasonlóan a férjem, Gábor is végig elkötelezett és bizakodó volt a babajelbeszéddel kapcsolatban (még szabadságot is kivett, hogy együtt vehessünk részt a babajelbeszédes tanfolyamon), azonban a családban és a barátok között is előfordultak kételkedők. A fő kétkedő szerint ez hülyeség, mert mire a baba megtanulná a jeleket, addigra megtanul beszélni is. Nos, tévedését hamar belátta. Gergő jelenleg 8 hónapja folyamatosan jelel, értjük, mit akar, de még nem beszél. A pálfordulás úgy következett be, hogy az illető vörösborral kínálta kisdedünket, - mi mással? - és Gergő rögtön mutatta, hogy kér még. A kétkedő egyszerűen elolvadt és onnantól nem hallottuk többé, hogy ez hülyeség lenne. Azóta csak azt kérdezi, hogy hé, most meg mit mutat a gyerek!?

A kétkedők egyszer sem bizonytalanítottak el minket a férjemmel, hogy jó, amit csinálunk. Inkább a sok erőfeszítés után késeinek érzett eredmény bizonytalanított el. De megéri. Egyébként teljesen normálisan történt minden. 7 hónaposan kezdtünk neki itthon jelelni, 9 hónaposan voltunk alaptanfolyamon és „csak” 11 hónapos korában kezdett egy-két jelet használni (lámpa, még). Az áttörés – amikor hirtelen megtáltosodnak a jelelő babák – 12 hónapos korában következett be (enni, inni, elég, cica, kutya, majom, fürdeni, zene, hallom, banán). Viszont addig minden nap, szinte minden helyzetben (utcán, buszon, orvosi rendelőben) jeleltem neki. Nagyon megérte!

Jótanács! Már javában jelelt a babánk, amikor azt is megkaptuk, hogy „Unatkozó kismamáknak kell valami program” meg azt is, hogy „Valamire el kell tudni költeni a pénzt”. Nem foglalkoztunk vele. Meggyőződésünk volt, hogy jó, amit csinálunk és kész. Ez pontosan olyan, mint a hagyd sírni, milyen sűrűn szoptasd, kapjon-e tehéntejet stb. kérdése.

Mellesleg a Beszélő Babakezek tényleg remek program kismamáknak is és remek közös program a szülőknek is! Az alaptanfolyam persze tömény volt, (még jó, hogy kaptunk sok segédanyagot), viszont a férjemmel a tanfolyam napján is extra randinapot tartottunk és a foglalkozás után is csináltunk valamit közösen, ráadásul hétköznap. Hétvégén is mehettünk volna tanfolyamra, de úgy vélem, hogy a hétköznapnak külön varázsa van egy kismama számára, ha együtt lehet a férjével.

A játszótanfolyam viszont fenomenális! Zentai Kata rengeteg új játékot talált ki, amivel a gyermekem - ha nincs ez a tanfolyam - szerintem csak óvodában találkozott volna először. És egyáltalán nem volt korai. Nekem is rengeteg muníciót adott, hogy hogyan színesítsem a babával töltött játékidőt. Például színek, formák, ellentétek, kicsi-nagy-nagyobb, torony, tegyük bele, vegyük ki, keressük meg a puha sálak között a fényeket (a zseblámpákat), illatok, hideg-meleg, hangos-halk-állj!, zenék, plüssállatok, szerepjátékok.

Most Gergő másfél éves, még javában jelel és keveset beszél. Ez így jó. Éppen várjuk a kistestvérét, Norbertet, akivel szintén fogunk jelelni. Az már biztos, hogy Gergő, Norbi és Bernike még sokáig fogják egymás között használni a jeleket. Ahogy mi is a családban. Úgy látjuk a férjemmel, hogy nagyon megérte elsajátítani a babajelbeszédet. Legközelebb Norbival megyünk a tanfolyamra! Köszönjük szépen!"

Patakosné Tóth Emese