A babajelbeszéd csak az anya-gyermek kapcsolatról szól?

Varga-Bozsai Orsival már 5 éve találkoztam, amikor ikerlányaival járt a Babakezek tanfolyamokra. Az első tanfolyam emlékezetes volt, mert Orsi ikerlányai mellett még egy hármasiker lánycsapat is csatlakozott a tanfolyamhoz. A lányok nagyon ügyesek és lelkesek voltak, így többször járták a haladó tanfolyamot és természetesen később az öcsi is megjelent a Babakezek tanfolyamon. Orsit anyaként és szakemberként kérdeztem arról, mennyiben csak az anya-gyermek kapcsolatról szól a babajelbeszéd.

"Egy kisgyermek első két életévében jelzéseit, első próbálkozásait a nonverbális kommunikációjában, majd a beszédben egyébként is az anyja érti leginkább (nem csak a megtanult jeleket). Ha egy olyan szélsőséges családi helyzettel állnánk szemben, ahol az anyát kivéve mindenki mereven elzárkózik a  jelek használatától, még mindig ugyanott vagyunk, mint alapesetben, mikor a gyermek jelzésekkel, szótöredékekkel kommunikál, amit ekkor is az anya ért leginkább. De saját tapasztalatból mondom, hogy a szkeptikus férjem is, mikor a gyerekek végigjelelték az ágyaik felett a falon található állatok nevét, ugyancsak nagyon lelkes lett, és már ő beszélgetett a szavakkal kísért jelek segítségével. Egy, a gyerekhez szeretettel forduló családtag nem tudja megállni, hogy ne akarjon a kis kedvence világához közelebb kerülni. Így a jelelő gyerek gyakorlatilag megtanítja a nem jelelő családtagot, ha az valóban nyitott a kicsire. Tehát az, hogy ez csak az anya és a gyerek külön szférája lenne, megdől. Sőt pont a többi családtaggal való kapcsolat válik szorosabbá.
A fő motivációm az volt, amikor a babajelbeszédet elkezdtem alkalmazni, hogy szerettem volna belelátni a kis gondolataikba, még a beszéd kezdete előtt. Ez még csak egy egyoldalú szülői érv. Nekem az is fontos volt, hogy a verbális kommunikáció kezdetének kis fokú megkésettsége se legyen a gondolkodás fejlődésének a kárára, azaz ha már vannak közlési szándékai, véleménye, azt mindenképp megértsem. Hisz tudjuk, hogy a beszéd és a gondolkodás együtt fejlődnek, az előbbi megkésettsége okozhat mentális lemaradást is.
Amikor az ikreim 2 évesen elkezdtek beszélni, hirtelen nagy szókinccsel tették azt. Bár nem vagyok logopédus, „csak” konduktor-tanító, úgy gondolom a jelek segítettek a beszéd „berobbanásában”.
Még egy érv a jelelés mellett a finommotorika fejlődése. Ez viszont közvetlen hatással van    – amit a szakember kollégák alá tudnak támasztani – a nyelvizmok finom mozgásainak fejlődésére is."

Varga-Bozsai Orsi konduktor-tanító, háromgyerekes anyuka