Megjelent a Bébiguru Magazin 2015-2016. száma, amelyben a Beszélő Babakezekről olvashatunk cikket. Többek között Petra véleményéből is olvashatunk részletet a magazinban, és itt a teljes beszámolót is megnézhetjük:

"Vince most már elmúlt 2,5 éves, így már egy évvel ezelőtt volt az aktívan jelelős korszaka, de mindig nagyon szívesen gondolok vissza rá, hiszen annyi érdekes élményt nyújtott mindannyiunknak.
Mindig irigyeltem azokat az anyukákat, akik már a baba sírásából is tudják, hogy éppen mi a gondja, én sajnos sosem tartoztam közéjük. Vince különben elég boldog kisfiú, de azért ha belelendül a panaszkodásba, azt még a szomszédok is meghallják. Ezért nagyon örültem, amikor rátaláltam a babajelbeszédre, el is olvastam minden addigi beszámolót és csodálkozva néztem a sok-sok okos babát a Beszélő Babakezek weboldalán.

Izgalmamban talán kicsit korán, 7 hónaposan mentünk el a Beszélő Babakezek tanfolyamra, de nem bántam meg, mert mi addig nem vettünk részt semmilyen babafoglalkozáson (igazából semmihez nem kaptam elég motivációt), így jó volt ezt beleépíteni a heti rutinba. A tanfolyam közben egyébként gyakoroltam a 1,5 éves unokahúgommal is, aki akkor még egy szót sem beszélt. Két jelet mutattam neki: „lámpa”, és „baba”, amiket rögtön a következő percben visszajelelt. Először leutánozta a mozdulataimat, majd szinte azonnal használni is kezdte, de úgy, hogy a sógornőm még hetekkel később is látta tőle ezeket a jeleket. A kislány végül 3 évesen kezdett el beszélni, de sajnos nem találkoztunk olyan gyakran, hogy jobban megtaníthassam neki a babajelbeszédet, és ezzel talán meggyorsítsam a folyamatot (vagy legalábbis megkönnyítsem az anyukája dolgát).

Vince végül nagyjából 6 hét után jelelt nekem vissza, amikor tavasszal anyukám kutyája rohangált körülötte és ez annyira tetszett neki, hogy minden áron fel akarta rá hívni a figyelmünket. Ezt követően szép lassan, nagyjából hetente megtanult még néhány új jelet. Napi szinten használta, hogy „szopi”, „pápá”, „madár”, „lámpa” „apa”, „sapka”, „aludni”, „dolgozik”, „még”, „cipő”, „könyv”. Ezek mind elnagyolt jelek voltak, vagyis nagyon hasonlóak egymáshoz, nevettünk is rajta néha a férjemmel, hogy igazából csak 3-4 jelet mutat, de azzal 10-12 szót közöl. Idővel finomodtak a mozdulatai, de addig sem okozott problémát, hiszen a szituációtól függően ugyanúgy lehetett tudni mire gondol, mint mikor egy beszélni kezdő babánál találgatjuk, hogy milyen szót mond.

A haladó Babakezek tanfolyamon 1 éves kora után vettünk részt először a Mini-Manóban. Meglepő volt látni, hogy az ottani környezet mekkorát lendített a jelkincsén, pedig én addig is úgy gondoltam, hogy elegendő jelet használ. Ekkor már sokkal fogékonyabb volt a jelelő közegre és annyira várta az alkalmakat, hogy rendszeresen el kellett terelnem a figyelmét, nehogy bekopogjon az előttünk lévő kezdő csoporthoz. Vincénél ekkoriban tetőzött a babajelbeszéd használata, sőt elkezdődött a szókincse is bővülni. Szerencsére minden jelet úgy hagyott el, hogy amíg nem mondta ki tökéletesen, addig mutatta is, ezért a beszédben sosem volt félreértés. Másfél éves kora körül aztán hirtelen rengeteg szót  kezdett használni, és egy idő után az volt a furcsa, hogy egy-egy kifejezést a jele nélkül is meg tudok neki tanítani. Ebben a korban ugyan néhány nem jelelő (kislány) kortársa bővebb szókinccsel beszélt, de szerintem Vince addig nem volt érett rá, hogy mindent kimondjon, viszont sokkal biztosabban, lelkesebben magyarázott  jelekkel.

Korából adódóan most már mondatokat formál, történeteket mesél. Természetesen ezt babajelbeszéd nélkül is el lehet érni, de úgy gondolom mindenképpen pozitív, hogy már kicsi kora óta tudtunk reagálni a gondolataira. Az pedig szerintem nagyon nagy előny, hogy a jeleléshez nem volt szükség semmilyen plusz eszközre vagy ráfordított időre, ugyanis csak a beszédet fejeltük meg egy kis mutogatással. Most is követem a Babakezek híreit, öröm  látni, hogy néhányan akár több száz jelet is tudnak mutatni, ebből az is látszik, hogy mennyire bele lehet lendülni, milyen jó szórakozást nyújt a babával való kommunikáció ezen formája."

Koncz Petra