Zsák Éva Indira nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus, a Beszélő Babakezek tanfolyamok hallgatója, gyermekével jelelő anyuka osztotta meg velünk gondolatait: milyen hatása lehet a babajelbeszédnek a beszédfejlődésre, a szülő és a gyermek egymáshoz kapcsolódására.  

„Az egyik legtermészetesebb dolog az életben, hogy tudunk beszélni. A beszéd által válunk képessé kifejezni gondolatainkat, informálni másokat, hatással lenni mások gondolataira és akár cselekedeteire is. Hogy a beszéd hiánya milyen komoly kommunikációs nehézségeket okoz életünkben, általában, akkor tapasztaljuk meg, amikor idegen nyelvű közegbe kerülünk és segítségre van szükségünk vagy gyermekünk születik, akit mindennél jobban szeretnénk megérteni, főleg mikor segítséget kér tőlünk. Ahogy idegennyelv-tudás nélkül is elboldogulunk (kézzel-lábbal), úgy előbb-utóbb gyermekünket is megértjük.

A kisbabák már születésük után kommunikálnak velünk, és nem csak sírással, hanem nagyon változatos jelekkel, egy alapvető példa, ha éhesek, előbb kezdik nyújtogatni a nyelvüket, az öklüket betömni a szájukba, minthogy sírnának, hogy ugyan értsük már meg őket. Ha ezeket a jeleket megtanuljuk, könnyebb lesz a kommunikáció. Ha ezek mellé a saját jelek mellé tanítunk a babánknak új jeleket, még gördülékenyebb lehet a megértés és a megértetés.

És itt érkezünk el a babajelbeszédhez. Nagyon gyakran merül fel az a kérdés a babajelbeszéd kapcsán, hogy segíti-e a jelbeszéd a rendes beszéd megjelenését.

Az emberi beszéd és a kommunikáció többek között gazdaságosságra és hatékonyságra törekszik, gondoljunk csak a rövidítésekre, mind szóban, mind írásban (belé-be; EU-Európai Unió; vagyok-vok írásban). A mutatáshoz folyamatosan látnunk kell a másik felet, és ha nem vagyunk elég gyakorlottak több energiát emészthet fel. A gyerekek sem fogják kizárólag a jeleket használni, ha ott a hangzó nyelv, amit már az anyaméhben is hallanak és elkezdenek tanulni, ami akkor is működik, amikor nem néznek rá és jobban értik, mint a sírást és amúgy is mindenki csinálja, folyamatosan. A beszédfejlődés része a gügyögés, a gagyogás is, így végigkövethetjük a hangzó beszéd elsajátítását is amellett, hogy a jelekkel közben könnyebben kommunikálunk. A babajelbeszéd a beszédfejlődés egy korábbi szakaszában ad egy lehetőséget, amikor még a nyelvi rendszer kialakulása, a finommotorika és a nagymozgások fejletlensége nem teszi lehetővé a beszédprodukciót, az érthető beszédet, hogy jobban, könnyebben, többet értsünk meg egymás szándékából és gondolataiból. A passzív szókincs mindig sokkal nagyobb, mint amit el tudnak mondani a babák, így a jelek lehetőséget adnak arra, hogy kifejezhessék azt is, amit még nem tudnak kiejteni. Felnőttként is könnyebb dolgunk van, ha a bólintás igent, a fejrázás, nemet, az integetés pedig köszönést jelent a másik félnek is, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem.

Nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusként, és magam is jelelő anyukaként úgy gondolom, hogy egy plusz ismeret átadásával, miközben kapcsolódunk a babánkkal, figyelünk rá, megérintjük, beszélünk hozzá, énekelünk neki, keressük a kapcsolódást csak előnyére válhat babának és a családnak is.

Személyes tapasztalatom, hogy a “hasznos” jelek mellett (enni, inni, bilizni, stb.) rengeteg örömöt okoz, amikor a gyermekünk a beszéd megjelenése előtt már el tudja mondani mi az, amit figyel. Hatalmas öröm volt számomra, amikor az akkor 8 hónapos kislányommal egy ruhaboltban állva vártuk az édesapját. Miután már minden érdekesnek tűnő dolgot megnéztünk, kezdtünk már türelmetlenebbek lenni, amikor látom, hogy nagyon néz felfelé. Mutattam neki a lámpa jelét, közben kérdeztem, hogy a lámpát nézi-e. Ezután hatalmas örömmel jelelt minden lámpát, amit láttunk. Fantasztikus élmény volt, egy másodperc alatt kapcsolódni hozzá és megtalálni a közös érdeklődést. Ezek a közös kis játékok a későbbiekben is nagyon szórakoztatóak voltak. Például 1 éves kora körül kislányommal imádtam közlekedni, mert minden kutyát megmutatott, ha látta vagy hallotta, sokszor nem volt könnyű észrevenni mit lát, de azt tudtam, hogy biztosan ott van.”