Egy AktívMami tapasztalatai a babajelelésről

babakezek kekszA mi ismerkedésünk a jelbeszéddel egy esős májusi napon kezdődött 2014-ben. Ekkor találkoztunk először a Beszélő Babakezekkel és Katával egy Óbuda Napja rendezvényen.

A rossz idő ellenére Kata lelkesen mutatta és tanította a gyerekeknek a jeleket, miközben vidáman énekeltünk együtt. Még levendulás keksszel is készült, ami nagyon finom volt! J

Én magam már akkor nagyon jó ötletnek tartottam a babák tanítását a jelbeszédre. Csupa pozitív hozadéka van a jelelésnek, így annak ellenére, hogy a kislányom, Fanni akkor még csak 6 hónapos volt, elhatároztuk, hogy elmegyünk Katához egy babajelbeszéd- tanfolyamra.

Nagyon lelkesen vágtunk bele a jelek játékos tanulásába. A kezdeti lelkesedésem azonban kezdett alábbhagyni, amikor Fanni 3 hónap múlva sem jelelt vissza annak ellenére, hogy napi szinten használtuk a jeleket. Kata előre figyelmeztetett: ha ilyen korán kezdjük, elképzelhető, hogy akár több hónap is eltelik, amíg a babák végre megértik, hogy a jeleknek mi az értelme, és felfogják, hogy ha ők is jelelnek, akkor azzal tudunk egymással kommunikálni.

Az áttörést nálunk a „kutya” hozta meg. Akkoriban nagyon oda volt a kutyusokért és persze én bőszen ütögettem a combját (a kutya jele) valahányszor egy kutyussal találkoztunk sétáink során. Egyik nap azonban – amikor meglátott egy kutyát az utcán – ő vette át a kezdeményezést és hevesen paskolni kezdte a combját a kis kezével. Nagyon megörültem neki, hiszen már több hónapja erre vártunk és végre bekövetkezett! J

A várakozást természetesen nagyon megérte, mert utána rohamos léptekkel szinte szívta magába az újabbnál-újabb jeleket és egy éves korára már aktívan használta is őket, például egy évesen már így jelelte, hogy “Hol?” és a "bocit":

hol jele boci jele

 

... a cicát és a majmot:

cica jele majom jele


Fanni most töltötte a 2. évet és a jeleket egy ideje elhagyta, mert helyettük már egész mondatokkal fejezi ki magát. Viszont amíg nem beszélt és csak jelekkel kommunikáltunk, az az időszak nagyon kedves a számunkra. Olyan jó volt, hogy szavak nélkül is megértettük egymást és mindig tudtuk, hogy éppen mire gondol, mert jelekkel meg tudta mutatni nekünk. Nem kellett találgatni, hogy vajon most éppen mit akarhat. Kicsit olyan érzés volt, mintha olvastunk volna a gondolataiban, és ettől lett ez az egész olyan bensőséges és meghitt!

Éppen ezért ajánlom barátaimnak, ismerőseimnek, valamint azoknak az anyukáknak is, akik számára baba-mama tornát és hordozós tornát tartok itt Óbudán.”

Nagy Veronika, AktívMami baba-mama és Kangaroo hordozós fitness oktató