A gügyögésről. Hogy hat a beszédfejlődésre?

"Gügyögjünk? Ne gügyögjünk? Mi a jobb a beszédfejlődés szempontjából?" - Tették fel nekem a kérdést mostanában.

A válaszom egyértelmű:
A gyermek fejlődése szempontjából nem teszünk jót a gügyögéssel.

Ha évente kétszer találkozunk a külföldön élő rokonunkkal vagy egy régi ismerősünk kedvesen meglátogat, nem szólnék rá a gyermekemhez gügyögő felnőttre, de ha már valakivel egy kicsit is rendszeresebben találkozik a gyermekem, megkövetelném, hogy értelmesen beszéljen hozzá.

A beszédfejlődés szempontjából miért fontos az, hogy szépen, érthetően, nem selypítve, nem gügyögve, nem „édi-bédi” szavakat használva beszéljünk a gyermekhez?

A gyermek utánzással tanul és a mi példánkat veszi át. Ha a gyermekünknek már születésétől kezdve a helyes példát mutatjuk, szép lesz a kiejtése, gazdag a szókincse, környezete könnyebben megérti őt, ami nem utolsó szempont. Egy felnőttnek fölösleges selypíteni a gyerekhez csak azért „mert olyan cuki”, evvel a rossz mintát erősítheti meg a gyermekben.

A gyermeket soha nem kell kijavítani azért, mert még nem jó kiejtéssel mondja a szavakat, annyi épp elég, hogy mi helyes példát mutatunk. Maguktól is kialakulnak a gyermekünk szájából „babás” szavak, amelyek sokszor hangutánzó szavak, vagy egy bonyolultabb szó rövidebb, torzított változata. A családokban tipikusan meg is ragad egy-két ilyen kedves megnevezés, ami még nem gond. De gondoljuk el, mennyire megnehezíthetjük annak a gyermeknek a dolgát, akihez selypítve mondjuk, hogy „Anyuci leveszi a szandi-bandit majd ad a nyuszikának iszit.” Ennek a gyereknek nem elég, hogy rossz lesz a kiejtése, de még később külön meg kell tanulnia az „új” szavakat, hiszen még csak a „helyettesítő szavakkal” küzd, ráadásul még a nyelvtant is újra kell értelmeznie (hiszen a felnőttek normális esetben nem egyes szám 3. személyben beszélnek magukról).

Mit javasolok az anyukáknak?

Beszéljenek babájukhoz (sőt már a pockalakónak) szépen, érthetően, meséljenek a környezetükről, beszélgessenek vele már akkor is, ha még nem válaszol szavakkal. Énekeljenek, mondókázzanak gyakran és gazdagítsák értelmes, jelentőségteljes társalgásaikat jelekkel vagy szimbólikus, természetes gesztusokkal.