„A babajelbeszéd segíti a gyerek és a felnőtt egymásra hangolódását, a gyerek énhatékonyság-érzését, amiből mindkét fél csak profitálhat.

A Beszélő Babakezek programban sok-sok ötletes játék és jópofa trükk van arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk a jeleket a mindennapi tevékenységbe és játékba ágyazva megtanítani, hogy a jelelés igazi móka és valóban hasznos kommunikációs eszköz legyen.

Némely szakember felvetése, hogy a gyermek szempontjából nem jó a babajelbeszéd, kissé abszurdnak tűnik nekem... Hogy lehetne a kommunikációt szükségtelenül előbbre hozni? A baba és a szülők közötti kommunikáció már születéskor megkezdődik, sőt már azelőtt; elég szomorú, ha valaki csak akkor kezd el kommunikálni a gyerekkel, amikor már tud néhány szót. A babajelbeszéd egy szuper eszköz, ami megkönnyíti a kommunikációt. Talán valami olyasmire gondolhat, aki ezt felveti, hogy pl. nem tanácsos a gyereket járni tanítani, befolyásolhatja az izomzat, csontok fejlődését. Azzal egyetértek, hogy nem kell a gyereket olyasmire tréningezni, amire még nem érett. De a kommunikációra ez egyáltalán nem érvényes, a babajelbeszéd pedig nem egy tréning, ha jól csináljuk; én aztán tényleg nem vagyok semmiféle tréningezésnek a híve.

Saját tapasztalataimról annyit, hogy Lőrincnél azért volt nagyon jó Babakezek tanfolyamra járni, mert neki egy kicsit később indult be a beszéde, a kommunikációs késztetése viszont nagy volt (mint minden gyereknek, gondolom). Aztán amikor a beszédszervei elég érettek lettek ahhoz, hogy képes legyen hangsorokat utánozni, teljesen rákattant a szavakra és egész nap szavakat akart tanulni, a jeleket szép lassan elhagyta. 2,5 évesen már szinte bármit el tudott mondani és helyesen ragozott. Most négy éves, és nagyon választékosan beszél. Villőnél más szerepe volt a jelelésnek, ő hamar kezdett beszélni és türelmesebb is, mint a bátyja volt ennyi idősen, viszont második gyerekként kevesebb időm és figyelmem jutott rá, a jelelés pedig egy olyan dolog volt, amivel ezt egy kicsit tudtam kompenzálni. És ami még nagyon érdekes volt: a két gyerek közötti kapcsolat szempontjából is nagyon jó volt. Amikor Villő megszületett és még nagyon kicsi volt, Lőrinc elég rosszul viselte, hogy nem tud vele kapcsolatot létesíteni. De amikor Villőnek elkezdtük tanítgatni a jeleket, sokszor együtt, az szorosabbra fűzte a szálakat közöttük. Villő 7 hónaposan jelelt vissza először, a jeleket Lőrinc is értette és sokszor kommunikáltak így egymással. Pl. Villő kérte a cumiját, akkor Lőrinc odavitte, vagy Villő mutatta, hogy ott egy lámpa, akkor Lőrinc nyugtázta, hogy igen, az egy lámpa. Nyilván nem csak a jelelésnek köszönhetően, de szerintem nagyon jó a kapcsolatuk. Villő alig 2 évesen már nagyon ügyesen beszél, néhány alapjel maradt csak, ha nagyon izgatott.”

Fábián Dóra klinikai gyermekpszichológus, két jelelő gyermek édesanyja 

Update: Dóri már három jelelő gyermek édesanyja

További szakértői véleményeket itt olvashatsz: babakezek.hu/blog/tag/szakertoi-velemeny