Élmény veletek együtt játszani!

Hihetetlenül jól indultak a szeptemberi Babakezek tanfolyamok! Elárasztottak a régi tanítványok. Kimondhatatlanul jó érzés, hogy visszajártok a kisebb tesókkal. Sok egykori tanítványommal máig tartom a kapcsolatot. A mostani hullámban az az extra ajándék, hogy olyan „ősidőkbeli” anyukák is megjelentek, akiknek a babája már iskolás.

Az anyukákat arról faggattam, hogy miért jó Babakezek tanfolyamra járni és mennyire kapcsolódnak be a jelelésbe a nagyobb testvérek.

 „Semmiképp sem akartam, hogy a kicsi kimaradjon a jelelésből, ezért is vágtunk bele újra a tanfolyamba.” – meséli Zsuzsa. „Kristófnál is nagyon hasznos volt a jelelés, mindenki csak ámult, hogy milyen okos és ügyes. Remek volt, hogy tudta mutatni mit akar, ő is élvezte, hogy meg tudja értetni magát. Most, hogy Ábi is jelelő korba lépett, Kristóf kérdezgeti, hogy minek mi a jele, mert ő is mutatni akarja a tesójának. Kristóf néha bele is szól, ha szerinte rosszul jelelek valamit.

A környezetemben Kristófnál még voltak kétségek, de Ábinál mindenki evidensnek vette, hogy jelelni fog! Apukám bőszen jelel is neki evésnél („még” és „enni”). Látják, hogy van értelme és sikerélményt ad a gyereknek is. Kristóf hamar beszélni kezdett (azóta be sem áll a szája ), amiben szerintem a Babakezeknek is nagy szerepe volt.

Babakezek tanfolyamra járni azért is jó, mert remek játéktippeket lehet szerezni, és persze jó felnőtt társaságban is lenni.

Váczi Zsuzsa, Kristóf és Ábi anyukája (fotó a tanfolyamon)

 

 „A nagyobbik fiammal több, mint egy évig jártunk, többször ismételve a játszótanfolyamokat. Sokáig ez volt számára az egyetlen hely, ahol más babákkal találkozhatott és bár sokszor úgy tűnt, hogy őt jobban foglalkoztatja a redőnyszerelés és a szemetes tartalmának felderítése a foglalkozásokon, azért idővel a jelelés is beindult nála. Izgalmas időszak volt, sokszor hívtak a nagyszülők azzal, hogy a gyerek mutat valamit, vajon mit szeretne.

Most a testvérével újratanulja a jeleket és lelkesen mutatja őket az öccsének. Úgy tűnik, a kicsi sokkal hamarabb átveszi a dolgokat (így a jeleket is) a testvérétől, mint tőlünk.

Sokan mondják, hogy a második gyerek elhanyagoltabb. Én kifejezetten figyelek rá, hogy ő is megkapja ugyanazokat a dolgokat, amiket annak idején az elsőnek megadtam. Ha a testvére járhatott babajelbeszédre, akkor természetes, hogy a kicsi is fog. :)

Most már a jelek birtokában vagyok és itthon egyedül is meg tudnám tanítani a fiamat, viszont a tanfolyam új lendületet ad. Felfrissítem a tudásomat, újra előveszem a jeleket, amikre az első gyereknél nem volt szükség. Otthon gyakran eszembe jutnak az órán beszélt dolgok egy-egy élethelyzetben. És nyilván anyaként nekem is jót tesz jó hangulatban és igényes környezetben más anyákkal találkozni.”

Dr. Németh Éva, Noel és Milán anyukája


„A gyermekek számára a Babakezek tanfolyam hatalmas élmény, emellett jó hangulatú társaságban, érdekes és hasznos dolgokat tanulva töltheti az ember az idejét. – meséli Kriszti.

A nagyobb testvérek előszeretettel oktatgatják a kicsiket. Az első tanította a középsőt, majd a középső és a nagy tanította a legkisebbet.

Nagy hasznát vettük a „bocsánat” és a „köszönöm” jeleinek, ha épp valamin összekapott a három testvér. Volt olyan eset, amikor fél órát győzködtem a középső gyermeket, hogy kérjen bocsánatot a nagyobbtól, mert bántotta őt. Semmi hajlandóságot nem mutatott, majd eszembe jutott, hogy megkérjem, hogy jelelje, hogy bocsánat. Pár pillanat múlva már mutatta is a bocsánat jelét. A nagy elégedetten nyugtázta, hogy akkor most valóban bocsánatot kértek tőle, míg a kicsit nem kellett tovább kérlelni. A konfliktust rendezni lehetett. Azt vettem észre, hogy az érzelmekre különösen igaz az, hogy előbb jelelik a gyermekek, mint kimondják azt. Ez nagy segítség!”

Puskás Kriszti, Rebeka, Izabella és Kristóf anyukája


Nóri nagyobbik gyermeke rendkívül sokat jelelt, mondatokat alkotott jelekből, míg a kisebb inkább a hanghatások segítségével kommunikál:

„Mindkét gyereknél tetszett, milyen korán tudnak és mernek kommunikációt kezdeményezni a jelek és a hangok segítségével, mennyire figyelnek a környezetükre (kutyaugatás, repülő), hogy "szólhassanak" róla.” – meséli Nóri. „Azért szeretek a Babakezek tanfolyamra járni, mert mindkét gyerek tényleg jól érzi magát és szülőként sok ötletet kapok az itthoni játékhoz.”

Novák-Piukovics Nóra, Tomi és Vili anyukája (fotó a tanfolyamon)