Eredetileg szkeptikus voltam...

Nagy boldogság, amikor egy édesapa rájön a "babajelbeszéd ízére", arra, hogy micsoda lehetőség nyílik a számára azáltal, hogy bepillanthat a babája gondolataiba. Közel kerülhet a gyermekéhez, kapcsolatukat megalapozhatja és a cinkos mosoly, "értjük egymást" már akkor feltűnik, amikor még kiejtett szavakat nem használ a gyermeke.

Emlékszem arra, amikor a fiam pici volt, a külföldön élő nagypapa többször kérdezgette, hogy beszél-e már a fiam, mintha attól tette volna függővé, hogy mikor utazik Magyarországra. Én meg sajnáltam őt, hogy mennyi mindenből marad ki, amiért a beszéd megjelenéséhez köti a kommunikációt.

Vannak apukák - mint Petrányi-Széll András is -, akik nem várnak éveket, hogy kapcsolódjanak a gyermekükhöz.

András egy sztorija jól illusztrálja, hogy mit adhatnak a jelek:
- büszkeséget és boldogságot a gyermeknek, hogy megértik őt és megkapja, amit szeretne
- büszkeséget és boldogságot anyának és apának, hogy megérti a gyermekét és látja mosolyát
azaz egy bensőséges kapcsolatot.

Petrányi-Széll András:
„Fantasztikus!
Eredetileg szkeptikus voltam, hogy menjünk-e Beszélő Babakezek babajelbeszéd-tanfolyamra, de azt gondoltam, hogy ártani nem árt, ha a kisfiam és az anyukája rendszeresen jár ide. Legalább társaságban vannak, jól érzik magukat. De azóta a babajelbeszéd lelkes híve lettem, és a most 14 hónapos gyerek folyamatosan kommunikál velünk jelek segítségével.

Tegnap este pedig nagyon meglepett. A fürdőkádban ültünk és játszottunk a fürdőjátékokkal, amikor elkezdte nekem jelelni a gyümölcshámozás jelét. Először nem értettem, hogy miről beszél, mert vacsora után voltunk, lefekvéshez készülődtünk. De azért visszakérdeztem, hogy jól értem-e, amit mond, és megkérdeztem tőle, hogy mit pucoljak.

Erre az alma jelét mutatta. Megint visszakérdeztem, hogy biztosan jól értem-e, amit szeretne, mire bólintott és elismételte a jeleket (pucolás + alma) több alkalommal. Az eset azért volt (számomra) meglepő, mert a 14 hónapos gyerek egy kontextuson kívüli dologra utalt.

Mondtam neki, hogy itt nincs alma, de szólhatunk Anyának, vele meg lehet beszélni a dolgot, ő tud hozni almát, ha egyetért.

Behívtuk Anyát és annyit mondtam a gyereknek, hogy itt van Anya, mutasd meg neki, mit szeretnél.

A gyerek ismét mutatta az alma és a pucolás jeleit. Anya nevetett és hozott almát és pucolót. Az almát megpucoltuk, megkapta a baba. Erre a baba visszaadta az almát, megfogta a kezemet és a reszelés jelével mutatta az én kezemen, hogy az almát meg is kellene reszelni.

Az almát megreszeltük, baba boldogan megette. Aztán a "még" jelével mutatta, hogy még egy alma kellene. Megbeszéltük vele, hogy már nem kell még egy alma, inkább fejezzük be a fürdést.

Azért osztom meg a sztorit, mert fantasztikus élmény egy beszélni még nem tudó babával beszélgetni és ajánlom másoknak is, hogy tanulják meg a babajeleket.

Köszönöm Zentai Kata, hogy lehetővé tetted, hogy ezt megéljük.”
(Forrás: András facebook posztja)

 

András kisfia ma már az extra haladó Babakezek tanfolyamra jelentkezett édesanyjával.  :-)
Hamarosan indulnak a Beszélő Babakezek tanfolyamok, te se maradj ki egy ilyen jó mókából!  Az induló budapesti tanfolyamokat  itt találod a vidékieket itt találod.

További APUKÁS jelelős történeteket itt olvashatsz.