Ikrek egymás közt

 

A Beszélő babakezek második kötetéhez kapcsolódóan olyan családokat kerestem fel, ahol a sorozat első kötete a család egyik kedvenc olvasmányává vált. Különösen tanulságos, és csodálatos élmény volt számomra a találkozás Varga-Bozsai Orsolyával, és kicsi lányaival.

A pedagógus Varga-Bozsai Orsolya maga is lelkesen alkalmazza a babajelbeszéd módszerét. Gyermekei, Regi és Fruzsi, 20 hónapos egypetéjű ikrek, akik természetes kommunikációs eszközként, nagyon sokat használják a babajeleket. Orsi bízik abban, hogy a babajelbeszéd segítségével ikrei saját, közös nyelvébe is belepillanthat. Soós Anita ingerjúja.


Milyen helyzetekben használják a jeleket a babáid?

Folyamatosan jelen vannak a jelek, a reggelitől elkezdve az esti meseolvasásig. A lefekvés előtti szertartás része, hogy az általunk készített állatoktól egyesével elbúcsúzunk jelelve a nevüket. Csodás érzés látni rajtuk a boldogságot: anya megértett egy jelet, és ő el tudta mondani, amit akart.

A gyermekeid közti kommunikációban is fontos szerepet töltenek be a babajelek?

Többször láttam már, hogy valamelyik még beszélni nem tudó lányom a veszekedés, sírás vagy épp erőszakos megnyilvánulás helyett jelekkel mutatta meg testvérének, hogy valójában mit is szeretne tőle kérni. Emlékszem, egy nyaralás alkalmával a kertben pancsoltak a lányok, amikor arra lettem figyelmes, hogy Fruzsi hevesen ismételve jeleli a halacska jelét Reginek, hiszen épp a tesójánál levő játék tetszett meg neki is. Ahelyett, hogy elvette volna a kiszemelt játékot, elkérte egy jel segítségével, és békésen megoldódott a helyzet.

„Rádöbbentem: ezt a jelek segítsége nélkül nem értettem volna meg!”

Történt olyan, amikor a jelek segítségével veled olyasmit közöltek, amit egyébként nem tudtak volna?

A lányok első, ennivalóval kapcsolatos jelük uborka volt. Egyik délután, amikor soha nem eszünk ilyen zöldséget, uzsonna után mindketten lelkesen jelelték az uborka jelét. Furcsa volt, de miután hoztam nekik, nagy örömmel az arcukon meg is ettek jó nagy adagot belőle. Valószínűleg sosem gondoltam volna, hogy akkor épp uborkát szeretnének enni, ha ezt nem tudják elmondani nekem jelek segítségével. Akkor gondoltam bele, hogy milyen nehéz lehet azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének valamit közölni, de nincs meg hozzá az eszközük.

Mikor találkoztál először a jeleléssel?

A jeleléssel munkám során találkoztam először nem beszélő, sérült gyermekekkel kapcsolatban. Várandósan el is végeztem a magyar alapfokú jelnyelvtanfolyamot. Amikor édesanya lettem elhatároztam, hogy a gyermekimnek is megtanítom a babajeleket.

„Kitartásra volt szükségem”

Mikor kezdted el tanítani a lányoknak a babajeleket?

Kilenc hónaposak voltak a kislányok, mikor elkezdtem az első jeleket mutatni nekik, de csak kicsit később jeleltek vissza. Így kezdetben nem kevés kitartásra volt szükségem, amiben szerencsére férjem és anyukám támogattak. A babák számára talán az első tíz jel nem volt annyira érdekes. Ám amikor a telefon jelét mutattam, szinte elsőre visszajelelte Regi, és persze nem sokkal később Fruzsi is. Azóta én is, ők is sokkal nagyobb lelkesedéssel tanuljuk a jeleket. A Katával való kapcsolattartás, majd a játszótanfolyam nagy löketet adott, így a megtorpant csekély szókincs után ma már egyre több jelet használnak a lányok.

Azt mondják, az ikertestvérek között amúgy is kialakul egy sajátos nyelv. Mi a tapasztaltatod?

Különösen egypetéjű lányok esetében már a beszéd megindulása előtt ki szokott alakulni egy sajátos nyelv. Remélem, hogy a babajelbeszéd segítségével kicsit én is bepillanthatok, beleláthatok majd ebbe a különleges világba.

A hiszti egyik megakadályozója is lehet a módszer?

Úgy gondolom, hogy igen. Hisz erre a korszakra jellemző a tárgyakra való rámutatás, ám ez nem mindig egyértelmű. Nálunk a hisztizés helyett egyértelműen tudja a gyermek kifejezni önmagát. Lenyűgöző dolog látni, ahogy egy másfél éves kicsi baba már a beszéd kialakulása előtt, csupán néhány átkötő szöveg segítségével, el tud mesélni egy hosszabb képeskönyvet.

Hatással van az értelmi fejlődésükre”

Kutatások támasztják alá, hogy ez a képesség nagy hatással van az értelmi fejlődésre is.

Mint pedagógus és édesanya is úgy gondolom, és tapasztalom, hogy azáltal, hogy gondolataikat kézzel foghatóan kifejezésre tudják juttatni, és az, hogy egyáltalán ők is „megfogalmazzák maguknak gondolataikat”, az nagy hatással van saját értelmi fejlődésükre is.

A babajelek tanulása, és tanítása jó móka is egyben?

Nem tudom, hány szülőtársam van így vele, de én legszívesebben egész nap csak nézegetném, hogyan játszik a gyermekem, milyen arckifejezéssel, melyik kis problémáját, hogyan oldja meg. Ennél már csak az a szívet-melengetőbb, ha ezt két egyforma aprósággal tehetem. A két gyermekem között levő kapcsolatot is napról napra egyre jobban csodálom. Ezeket a vissza nem térő pillanatokat csak az tudja felülmúlni, ha még a kis másfél éves tipegő gondolataiba is beleláthatok, amiben a jelelés rengeteget segít.

Mit gondolsz a Beszélő babakezek második kötetéről?

A második kiadás témaválasztása tetszik különösen. A Gyere játszani! is biztosan olyan népszerű könyv lesz nálunk, mint az első kötet. Örülök, hogy van ilyen könyv, például azért is, mivel így a babajelbeszédet nem ismerő családtagok is megérthetik a gyerek jeleit a kis rajzok segítségével, és könnyebben bevonhatjuk a nagyszülőket, rokonokat ebbe a világba. Édesanyám a Menjünk sétálni! kapcsán kezdett el érdeklődni a jelek iránt, ő is szerette volna érteni, hogy mit szeretnének az unokái, és az első közös babajelelős élményüket épp a könyv lapozgatása során élték át.

Forrás: www.minivilag.hu/Ikrek-egymas-kozott-.html