Kezdetben sok türelemre van szükség, de megéri! | Beszélő Babakezek

Kezdetben sok türelemre van szükség, de megéri!

Gerendai Zsuzsi, Léna anyukája szerencsére türelmes lélek, így nem adta fel a babajelbeszédet akkor, amikor hónapokig jelelt Lénának, de a kislánya még nem jelelt vissza. Mert ahogy Zsuzsi mondja, „hatalmas ajándék” ez a jelelés. Lénát 13 hónapos korára már 30-40 jel segítette, hogy kifejezze gondolatait és szüleivel kommunikáljon. Zsuzsi így meséli történetüket:

„Kislányunknak 4 hónapos korában mutattam először jeleket. Persze ez nem igazán ideális időpont bevezetni a jelelést a napi gyakorlatba, de annyira izgatott a módszer maga, hogy már nem bírtam várni. 9 hónaposan jelelt Léna először (LÁMPA), de az igazi áradat kb. 13 hónapos kora körül jött el. Addigra elvégeztük a tanfolyamot Katánál, aminek segítségével az addig kusza módszertani fogások a helyükre kerültek bennem. Döbbenetes volt figyelni azt a lendületet, amivel Léna magába szippantotta a jeleket, 15 hónapos korára kb. 90-et használt már. Ekkor megindult a beszédfejlődése is, de mi addigra már több hónapja kommunikáltunk. Lénának teljesen természetes volt, hogy értjük, amit mondani akar, célba érnek a jelei. Fantasztikus, hogy már a beszéd megérkezése előtt épp jelen nem lévő dolgokról, vagy a múltban történt eseményekről, elvont dolgokról tudtunk „beszélgetni”. Megható volt, amikor egyszer szopizás közben felnézett rám, és jelelte: FINOM! Egyszer éjjel a sötétben mutatta: KÉREK/INNI, pedig sosem ivott éjjel, egyből gondoltam, hogy gond lehet, és persze lázas volt. Vicces volt, amikor hajnalban hirtelen felült az ágyon, félálomban mutatta MAJOM/CIPŐ, kuncogott egyet és már aludt is tovább.
Annyi kedves történet, mozzanat színesíti a mindennapjainkat, hogy hatalmas ajándéknak gondolom a jelelést, az már csak hab a tortán, hogy eddig meg nem értés miatt nagyon kevés feszült helyzetünk volt.”

 

Gerendai Zsuzsival egy másik interjút is olvashattok a Babakezek Blogon itt.