„Miért nem jelel a babám a barátnőimhez olyan sokat, mint velem otthon?” – tette fel a kérdést az egyik tanítványom, aki a kisgyermekével sikeresen alkalmazta a babajelbeszédet.

Nagyon egyszerű. A gyermekek gyorsan fejlődnek, okosadnak és felfedezik a világot. Az a baba, aki még 12 hónaposan bőszen mutogatott a jeleket nem ismerő szomszéd néninek is, 14-18 hónapos korára rájön arra, hogy nem mindenki jelel a környezetében, ezért lehet, hogy elkezdi nem használni a jeleket olyan környezetben, ahol ezt nem alkalmazzák. Ezért fordulhat elő az, hogy a babajelelő anyuka 200 jelet is ismerő és használó babája esetleg „nem produkálja magát” mások előtt olyan mértékben, hogy ámulatba ejthetné a barátnőket.

Ezt el kell fogadnunk és azt is, hogy a babajelelő kicsiknél egy idő után a beszéd kerül előtérbe. Sőt, a tudományos kutatások szerint a jelelő gyermekek még átlagosan hamarabb is kezdenek el beszélni. Vicces dolog az, hogy a babajelbeszédet alkalmazó anyukák néha még kicsit szomorkodnak is, amikor már a gyermek hagyja el a jeleket, mert „olyan édes volt”. Ez így természetes. Amúgy a jeleket később is lehet használni, csak másképpen, nem a mindennapi kommunikációban (pl. az idegen nyelv elsajátításában, közös olvasás interaktívabbá tételében, játékokban, „titkos nyelvként”, vagy ha korlátozva van a beszéd; csendben kell lenni, nagy a zaj vagy a távolság.)

Veled is történt már olyan, hogy a sokat jelelő gyermeket idegen környezetben nem jelelt?

Vagy az, hogy "szomorkodtál", amikor már beszélni kezdett? :-)