Egy közös nyelv, amit csak mi ismerünk – Tomi és a babajelbeszéd

8 éve tartok Beszélő Babakezek babajelbeszéd-tanfolyamokat a korai kommunikáció segítéséért, a szülő-gyermek kötelék erősítéséért. 2013-tól franchise-partnereim is bekapcsolódtak a munkába. Pécsett Béczi Betti tart Babakezek tanfolyamokat, az ő tanítványának beszámolóját olvashatjátok itt:


Tomi és a Beszélő Babakezek

babajelbeszéd Babakezek fotó„Véletlenül akadtam rá egy Babakezek-hirdetésre, ami felkeltette az érdeklődésemet. A honlapon leírtak már akkor meggyőztek; a hiszti enyhítése volt talán az utolsó kulcsmondat, aminek hatására komolyan kezdett érdekelni a dolog. Szerencsémre addigra már Béczi Bernadett elkezdte Pécsen is az oktatást.

Párom feltette a talán jól ismert első kérdést: de nem fogja hátráltatni a beszédet, ha megtanul jelelni? Betti nagyon kedvesen és segítőkészen viszonyult hozzánk, és kérdéseinkre kimerítő és teljes körű válaszokat adott.

A tanfolyam kezdetekkor 10 hónapos volt a kisfiam. Kedves, szimpatikus csapatba csöppentünk, nagyjából egykorú gyerkőcökkel – kiscsoportos foglalkozás jelleggel. Már a harmadik alkalomnál jártunk, mikor Betti a foglalkozás végén mondta, hogy látod, próbálja a buborék jelét. Ez a visszajelzés számomra nagyon sokat számított. Valószínű, hogy Tomi már előtte is próbált jeleket mutatni nekem, de még annyira kezdetleges kis mozdulatok voltak, valamint annyira friss volt az én „tudásom” is, hogy nem tudtam ezeket észrevenni. Ezért is előnyösebb szerintem, ha valaki személyesen is részt vesz egy Babakezek tanfolyamon és nem csak az internet és a könyvek segítségével tanulja a babajelbeszédet.

Eleinte nehezen ment nekem a jelelés itthon. Mert valahogy szépen lassan elkoptak, vagy én tudtam keveset. A tanfolyam után pár napig még lelkesen mutogattam, aztán már észrevehetően nem használtam őket, és persze a „tananyagot” sem forgattam. Az órán megbeszéltük ezt is, minden anyuka elmondta a saját módszerét, ötleteket cseréltünk és igen, nálunk is beépült a napi rutinba, majd jó mókává és egyben kommunikációs eszközzé is vált a jelbeszéd.

A tanfolyam végére volt 4-5 jel, amit használtunk, de az igazi jelBUMM a születésnapja után kezdődött.  Hirtelen olyan jeleket is kezdett használni, amiket ritkán, vagy hetekkel korábban mutattam neki. Például: kint voltunk az udvaron és „tisztán érthetően” mutatta a bogár jelét, igaz, hogy egy hangyára. Rendszeresen megdöbbenek azon, hogy mennyi mindenre odafigyel, miközben azt gondolnám, hogy „csak” homokozik, vagy csak sétálunk. Mennyi mindent lát, hall, és ezeket el tudta mondani nekem.

Tomi apukája az első kérdéstől kezdve támogatta a babajelelést. A jelek tanulása esténként fürdetés közben, valamint közös játékok alkalmával történt, de sokat segítettek a Babakezek könyvek is. Azokat főként együtt olvasták a fiúk. Elmondhatatlan érzés volt látni őket, amint mutogatják egymásnak mosolyogva a képeken látható állatkákat, és a pici komolyan bólogatva „tanítja” az apukáját. Petinek volt egy számomra kedves megjegyzése: Mennyire élvezi, hogy van egy közös nyelv, amit csak mi ismerünk.

Tomi viszonylag gyorsan, mondhatni a jelekkel párhuzamosan kezdett el beszélni, ennek eredménye, hogy én is egyre kevesebbet használom a jeleket, és igen Tomi is hol többet jelel, hol kevesebbet. Viszont, ha valamit nagyon szeretne, azt jellel kísérve mondja a mai napig is. Sokszor elővesszük a jelelést játékként, mondókázunk, énekelgetünk, vagy csak „emlékszel, még ennek a jelére”-t játszunk. Várakozás közben is praktikus eszköz és jó móka a jelelés. Néha látom a kisfiamon, hogy segítségkérően rám néz, mikor valamit kérdeznek tőle. Ilyenkor jó, mert úgy tudok neki „súgni”, segíteni, hogy nem veszik ezt mások észre.

Szeretném megtartani a későbbiek során is a jelbeszédet. Tervezünk kistesót és remélem, a testvérek közötti korai kommunikáció csökkenti a testvérféltékenységet, másrészt látok benne lehetőséget, segítséget később, a tanuláshoz is, de talán a legfontosabb indok az, hogy ez a mi közös nyelvünk, amit más nem ért.”

Gárgyán Adrienn, Tomi anyukája