Bogicának és Borókának hívnak minket. Annyira kíváncsiak voltunk a világra, hogy sokkal korábban születtünk, mint ahogyan bárki is szerette volna…

Sok kórházi kezelés és fejlesztés után 10 hónaposak voltunk mikor Anyuci megismerkedett Katával és a Beszélő Babakezekkel, majd jelelni kezdett nekünk. Az elején nem is nagyon értettünk, de hamar természetessé vált.  Jelek segítségével gyorsabban, biztonságosabban és mókásabban fedezhettük fel együtt a világot!  Megmutatjuk a kedvenceinket!

Virág:
Virágot télen át sokáig csak könyvben láttunk. Nem tudtuk miért viszket folyton anyuci orra és miért hapcizik, miközben mutatja nekünk a képen….Ahogy kitavaszodott megértettük ezt is! A legmókásabb dolog virággal csikizni egymás orrát!

Macska:
Megmutatom Cirmi, mit csináltam a szomszéd cicusnak….Anyuci azt mondta, hogy „Neeeeem szabad!” én pedig nem értem….mindig, mikor azt énekeltük, hogy „Ha én cica volnék” Anyuci mutatta, hogy „meghúzzuk a cica bajszát”. Hát akkor nekem miért nem szabad???

Még:
A „kérek még” jelét Anyuci bio kölesgolyót darabonként adagolva tanítgatta nekünk. Nem gondolta akkor, hogy mi egyszer már leszünk olyan nagyok is, hogy ezt a jelet lelkifurdalás nélkül boldogan használjuk amire csak akarjuk! Anyuci mindig következetes volt, így nem meri figyelmen kívül hagyni a jelelésünket, mert attól tart, akkor összezavarodunk…..amíg Ő vakarja a fejét, hogy hogyan oldja meg a helyzetet és találjon ki jelet arra, hogy „na, most már ez volt az utolsó és többet nem is jövünk erre!!” mi addig vidáman fagyizunk!

Más ikres történeteket is találtok a Babakezek Blogban!

A lányok a levendulával a Babakezek közösség színeit viselik: lila-narancs. :-)