Jó éjt, Mama!

A Babakezek babajelbeszéd-tanfolyamok rengeteg játékötletet és tippet adnak a jelek bevezetésére. Érdemes figyelni ezekre a tanácsokra és beépíteni a saját rutinunkba, hogy boldoggá és könnyedebbé varázsoljuk a napjainkat és az estéinket!

Fogadd szeretettel Márti történetét:

A 14 hónapos kisfiam altatása, fektetése nagy kihívást okozott számomra az utóbbi hónapokban. Elérkezettnek láttam az időt, hogy már ne szopizás közben aludjon el. Szerettem volna megtanítani Fülöpöt a kiságyban elalvásra, hogy ha éjjel megébred, akkor se legyen idegen számára az ágyikója. Már nem bírtam az órákon át tartó ringatást sem, és rettentően hiányzott egy kis esti szabadidő. Azonban a rendszeres esti mese, ima, éneklés, ringatás, kiságyban simogatás ellenére sem ment neki az elalvás a kiságyban. Amint a kiságy felé közelítettem vele, heves sírásba kezdett. Egy ideje küzdöttem magammal, próbáltam megtalálni az egyensúlyt, hogy mi az a minimális frusztráció, amit el kell viseltetnem vele az átszoktatás során, de nem volt jó érzés hallgatni a sírását. Éreztem, hogy még mással is kéne próbálkoznom. De mit tehettem volna még? Hiszen mindent kiszámíthatóan, minden este ugyanabban a sorrendben tettünk Fülöppel a fürdetéstől elkezdve a kiságyba kerüléséig, és már mindent kipróbáltam, amit csak lehetett.


A Beszélő Babakezek tanfolyamra ekkor érkeztünk. Bár ekkor már 20 saját szó mellett kb. 20 gesztusjelet is használt Fülöp, az esti rituáléban még nem nagyon használtunk jeleket. Hogy miért? Egyszerűen nem jutott eszembe, hogy lehetne. Vagy talán annyira igyekeztem már este lecsendesíteni, hogy nem is akartam neki túl nagy teret engedni a dolgok befolyásolására. Mindenesetre a tanfolyamon a jelek tanítása és a gyerekek életkorának megfelelő pedagógiai iránymutatás mellett sok játékötlet is elhangzott. Köztük egy aranyos jelgyakorló játék is. Ez abból áll, hogy egy tevékenység végének a közeledtével egyenként köszönjünk el a játékfiguráktól, mondva a nevüket és mutatva a jelüket. A játék lélektani vonatkozása, hogy segíti a gyermeket felkészülni egy általa nagyon kedvelt dolog, tevékenység véget értére.

Már első este ki is próbáltuk az esti mese után a kisfiam szobáját díszítő képeken szereplő figurákkal és plüssjátékokkal. Egyenként, pápázással elköszöntünk mindenkitől. Fülöp szemmel láthatóan úszott az örömben, hogy ő irányíthat. Mutatta, hogy ki legyen a következő, és ő is kapcsolhatta le a nagy lámpát. Jeleltem neki az alvás jelét is és pár nagy jóéjt puszi után betettem a kiságyba. A gyomrom már összeszorult, hogy mi fog következni. Ekkor hatalmas meglepetés ért! Nem sírt! Letette a fejét, és megnyugodott a simogatásomra. A hátát simogatva el tudtam altatni a kiságyban! Ez olyan minőségi ugrás volt a korábbi egy órán keresztül történő kimerült-feszült utolsó türelemfoszlányokat felemésztő esti táncunkhoz képest, hogy az leírhatatlan.

Pár nap múlva még nagyobb meglepetés ért. Miután szép sorban pápáztunk mindenkinek a szobában, betettem az ágyba Fülöpöt. Felemelte a fejét, mosolyogva rám nézett, integetett és azt mondta: "Pá-pá." Azt gondoltam, ismételgeti magában a korábbi játékot, és simogattam tovább. De újra mondta rám nézve: "Pá-pá." Másodszorra már leesett. Tőlem is elköszön, jelzi nekem, hogy mehetek. Uralkodva csodálkozásomon szót fogadtam, elköszöntem és kimentem a szobából. Még füleltem az ajtó túl oldalán, de nem hallottam semmit. Csönd volt. A kisfiam egyedül, jókedvűen elaludt! :))) Azóta folyamatos a siker! Előfordul az is, hogy a simogatás végét az "elég" jelével kéri, és ezután is egyedül alszik el.

Olyan jó, hogy Fülöp örömöt lelt ebben a játékban, és biztonságot nyújt neki az elalvásra és az elválásra készülésben. Megtanult egyedül elaludni, méghozzá úgy, hogy képes kifejezni, meddig van rám szüksége az elalvás során. Nyugodtan és elégedetten telnek az estéink, és az anyai szívem büszke rá, hogy már ilyen önálló, és ennyire ki tudja fejezni az igényeit. Nem kell tépelődnöm a sírást hallgatva, hogy mitévő legyek. Ha már készen áll az elalvásra, ő tudja jelezni, mikor menjek ki.”