A Beszélő babakezek első kötete nem csupán egy jelszótár, hanem egy piciknek szóló látványos mesekönyv, kitűnő rímekkel és művészi grafikával. Pap Kata színes rajzainak nézegetése közben játszva tanulhat a baba és az édesanya. A könyv illusztrációja egy olyan édesanya nevéhez köthető, aki gyermekével maga is használta a babajeleket. A jeleléssel gazdagított interakciók pedig rávezetnek arra, hogy a gyermekek jobban megértsék a fogalmakat, magabiztosságot ad, elősegíti a beszédfejlődést.

Soós Anita interjúja Pap Katával, a könyv illusztrátorával.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval, és ezáltal a Beszélő babakezek című könyvvel?
Zentai Kata, a Beszélő babakezek tanfolyam babajelbeszéd-oktatója volt a könyv ötletgazdája. A magyar piacon szinte egyáltalán nem létezik babajelbeszédes kiadvány, pláne nem babáknak szóló lapozó. Kata olyan grafikust keresett, aki saját kisbabájával is szeretné kipróbálni, alkalmazni a jelelést, és így beavatottként állhat a témához. Én újdonsült anyukaként - és persze illusztrátorként is - lelkes és nyitott voltam erre a kalandra.

Segített a munkában az, hogy te magad is alkalmazod, alkalmaztad édesanyaként a jeleket?
Igen, nagyon sokat segített. Én korábban nem hallottam még a babajelelésről, el sem tudtam gondolni, mire jó ez. Ha csak elmondás alapján képzeltem volna el, mit is hoz ez a dolog egy kisbabás család életébe, biztosan nem tudtam volna átérezni a jelentőségét és nagyszerűségét.

Mikor kezdtétek a babajelek tanulását, tanítását a babádnál?
Árnika egyéves volt, amikor elkezdtünk járni a Beszélő babakezekre. Ez babajelbeszéd szempontjából kicsit késői kezdés, mert a babák akár már fél évesen is jelelhetnek. A kislányom gyorsan rákapott a dologra, két hét után jelelt vissza először és attól kezdve rohamosan gazdagodott a "szókincse". Hatalmas élmény volt, hogy hirtelen beleláttam a kisbabám gondolataiba. Az ember azt gondolná, egy egyéves még olyan keveset ért a világból. A jelelés segítségével rájöttem, mennyire komplex és gazdag a gondolati világuk már ebben a korban is. Árnikának is szemmel láthatólag nagy örömet okozott, hogy ki tudja fejezni magát. Sokszor előfordult, hogy ha nem tudta valaminek a jelét, kérdően nézett rám, és várta, hogy nevezzem meg azt a dolgot. Gyakorlatilag beszélgetni tudtam az alig egyéves kisbabámmal. Azóta a családban más is kipróbálta a jelelést. Az öcsémék kisfia félévesen kezdett visszajelelni, egyéves korára már több tucat jelet használt. Elképesztő volt látni, ahogy 7-8 hónaposan közölte, hogy szopizni kér vagy aludni szeretne, esetleg keresett valamit és mutatta a jelét. Egyébként ő is és Árnika is a jelelés elkezdése után nem sokkal beszélni is elkezdett. Biztos vagyok benne, hogy a jelkommunikáció elősegítette a beszédfejlődésüket.

Miért hiánypótló szerinted ez a könyv? Miben nyújt többet?
A jeltanítás egyik jó lehetősége, ha képeskönyv nézegetése közben mutatjuk a jeleket a babának. Ilyenkor odafigyel a képekre és anyára is, könnyű átadni a "tudományt". Mi is a legtöbb jelet így tanultuk meg Árnikával. Ezért jó ha van egy (vagy több) olyan könyv, ami kifejezetten a jelelésre van optimalizálva. Ez annyit jelent, hogy olyan képek szerepelnek benne, amik a kisbaba jelnyelvi készletének a leggyakoribb, legfontosabb elemeit adják. Arra is figyeltünk, hogy a jelelés szempontjából lényeges részletek jól felismerhetőek, hangsúlyosak legyenek. Ez sokat segít az anyukának a jeltanítás közben. És persze az oldalak szélén található ábrák is fontosak: megkönnyítik a jelek memorizálását.

Saját élményeid közül kiemelnél elmesélnél nekünk egy történetet, ami a jelekhez kapcsolódik?
A legemlékezetesebb az volt, amikor Árnika az első jelét mutatta. Már két hete tanítottam neki a jeleket és bár Zentai Kata mondta, hogy hamar vissza fog jelelni, én hittem is meg nem is. Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy egyszercsak elkezd mutogatni. Aztán egy nap elém állt és a tenyerébe böködve mutatta, hogy ő most kukut (kölesgolyót) kér. Annyira cuki volt, hogy rögtön adtam neki, pedig ebéd előtt voltunk.
Másik érdekes élmény, hogy bár Árnikával már nem jelelünk egy ideje (mondatokban, ragozva beszél), ha más kisbabákhoz beszélek, automatikusan elkezdem mutatni a jeleket, miközben mondom a szavakat. Az első hetekben, mikor még én is csak tanultam a jeleket, nehéz volt megszokni, hogy mutassam is, amit mondok. Azután annyira belém ivódott a dolog, hogy ha egy olyan babát látok, aki még nem beszél, automatikusan beindul nálam a jelelés.
Az biztos, hogy ha Árnikának kistesója lesz, már féléves kora előtt elkezdem neki mutatni a jeleket. A jelelés olyan sok örömmel és kedves élménnyel gazdagította a mindennapjainkat, hogy nem hagynám ki.

Forrás: www.minivilag.hu/Interju-Pap-Kataval
 

babakezek.hu/blog/a-beszelo-babakezek-konyvek-nagy-kedvencek