Zökkenőmentes beszoktatást! | Beszélő Babakezek

Zökkenőmentes beszoktatást!

Nagyon jól sikerült a bölcsibe szoktatás és a babajelbeszéd a bölcsődében témájú Online Babakezek Találkozónk. Ez egy igazán aktuális és sokunkat (meg)érintő témakör, amiről gyermeküket bölcsődébe adó, csupa szív anyukákkal és meghívott szakértőnkkel, közösségünk tagjával Veress Anitával kötetlenül, hosszan, érzelmeinket, érzéseinket egymás előtt felvállalva beszélgettünk.
Anita három gyermekével jelelő anyuka, pedagógus, nevelési szakértő, édesanyákat segítő diplomás coach, AnyaMentor. Köszönjük neki, hogy megosztotta velünk a beszoktatással kapcsolatos tapasztalatát, tudását és hálásan köszönjük, hogy mérhetetlen empátiával meghallgatta félszeinket, megválaszolta tucatnyi kérdésünket.

A kisfiam idén szeptemberben kezdte meg az óvodát, előtte nem járt közösségbe, így teljesen együtt tudok érezni a bölcsibe beszoktató anyákkal, szülőkkel. Ahogy közeledett a kezdés napja, egyre többször jutott eszembe és izgultam vajon, hogyan fogja viselni a fiam ezt a hatalmas változást. Néha aggodalom tört rám, hiszen még nem is volt nélkülünk és majd ott kell hagynom másokkal, akikről én magam is alig tudok valamit. Ez az időszak nekem is nagy változást jelent. Születésétől fogva együtt töltöttük a nappalokat, az éjszakákat, mellette voltam, tudtam minden percéről és ezen túl már nem így lesz. Számomra pont jókor jött ez a találkozó, ez a téma, köszönöm Zentai Katának, hogy összehozta, megszervezte! Én pedig szeretném nektek összefoglalni az elhangzottakat, hiszen sokan érdeklődtetek a találkozó iránt, de az élet úgy hozta, hogy nem értetek rá.
 

Miről is szól a beszoktatás?

A beszoktatás során az a fő lényeg, hogy ebben a merőben új helyzetben támogassuk gyermekünket, hogy egy mély, személyes kapcsolatot ki tudjon alakítani a bölcsis gondozókkal, bízzon bennük, kötődjön hozzájuk, megszokja új környezetét. Ez egy elég hosszú folyamat, akár 3-4 hónap is lehet, mire otthonosan érezni magát az új helyen, az új közegben.

Az Anyamentor két nagyon fontos gondolata:

Az egyik, hogy tisztázzuk magunkban, mi milyen viszonyban vagyunk azzal, hogy gyermekünk bölcsibe megy, tudjuk-e hitelesen kommunikálni felé, hogy ott neki jó lesz. Ha bizonytalanság van bennünk azt azonnal megérzik. 

A másik, hogy mi magunk milyen kapcsolatot építünk ki a kisgyermeknevelőkkel, hiszen ezzel is utat mutatunk gyermekünknek feléjük. Látják, hallják, hogyan beszélünk a gondozókkal, ha érzik rajtunk a szimpátiát, akkor ők is könnyebben oldódnak és szívesebben fordulnak feléjük. 


Hogyan kerüljünk közel a gondozókhoz?

Azt tanácsolta, hogy igyekezzünk a lehető legtöbb dolgot megosztani a családról, a gyermekről, a nevelési stílusunkról. Az evés, alvás szokásain túl mondjuk el milyen a habitusa, mi a kedvenc játéka, mi az a dal, amivel könnyen megnyugtatható és nyugodtan említsük meg a jelbeszédet. Ezekkel az információkkal is segítjük a gondozókat abban, hogy közelebb kerüljenek a gyermekünkhöz, aki így egyre több bizalmat érez irányukba. Próbáljunk meg mi is minél többet megtudni a bölcsődei szokásokról, a gondozókról, arról hogyan kezelnek különböző szituációkat. Ezáltal mi is biztonságban érezhetjük a gyerekünket.


Hogyan segíthet a babajelbeszéd a bölcsődei beszoktatásnál?

A bölcsis korosztály általában még nem beszél olyan jól, mint az ovis. Nagyon sok feszültséget, kommunikációs nehézséget jól át lehet hidalni a kézjelekkel, valamint remek kapcsolódási lehetőség, megbíznak, nyitottá válnak a jelelő gondozók felé. 

Tapasztalataink szerint a kisgyermeknevelők nyitottsága a babajelbeszéddel és más témákkal kapcsolatban is iszonyú széles skálán mozog. De nagyon jó, ha tudunk egymással tisztelettel és egymást partnerként bevonva működni, hiszen innentől kezdve közösen neveljük a gyereket. 

Nemcsak a találkozón osztottuk meg egymással tapasztalatainkat arról, hogy mennyire nyitottak vagy elzárkózók a bölcsis nénik a babajelbeszédet illetően, de a találkozó napján több komment és üzenet is érkezett a témában azoktól az anyukáktól, akik nem tudtak élőben részt venni. 


Pozitív bölcsődei beszámoló:

„A kislányom egyévesen kezdett el bölcsibe járni. A három gondozónőből egy volt, aki örömmel vette, hogy Marcsi jelel. Volt, hogy megkérdezte, egy-egy mutogatás mit jelenthet, mert Marcsi nagyon intenzíven mutatta és olyankor nem tágított. Megtanítottam neki pár alap jelet és Marcsi kedvenc dolgait (pl.: labda). Nyilván többtényezős a dolog, de ehhez a gondozóhoz kötődött Marcsi 2 évig a leginkább. Amikor pici volt, akkor egyértelműen őt szerette a legjobban. Ami vicces: a héten köszöntük meg a gondozóknak a sok törődést, és Marcsi a köszönömöt a mai napig kézzel "kíséri". Ez az egyetlen megmaradt jelünk (most 3 éves). Ez viszont akkor is megvan, amikor meg van illetődve és nem jön ki hang a száján. Így volt most is, az egyik gondozónak csak mutatta, hogy "köszönöm". Számára teljesen egyenértékű ez a szavakkal.” 

Persze akadnak negatív tapasztalatok is.

Kata kitért arra is, hogy mi van akkor, ha nincs szerencsénk és olyan kisgyermeknevelővel van dolgunk, aki nem nyitott a babajelbeszéd iránt. Felhívta a figyelmünket arra, hogy ne lelkesedjünk túlságosan a babajelbeszédet illetően. Finoman közelítsünk az alapból elutasító felé és sose azt mondjuk, hogy nekünk miért jó, miért vált be a babajelbeszéd, ne árasszuk el jelelős történeteinkkel, hanem arra világítsunk rá, hogy NEKI miért jó a babajelbeszéd, milyen előnye származik belőle. 

Megemlíthetjük, hogy az angolszász területeken már elég elterjedt a bölcsődékben a babajelbeszéd alkalmazása, sőt Svédországban már egyenesen minden állami bölcsődében és óvodában használják. Illetve kinyomtatva odaadhatjuk a bölcsis néninknek egy kisgyermeknevelő babajelbeszédes tapasztalatairól szóló blogposztot is, hogy olvassa el, más kisgyermekgondozónak mit hozott a csoportjában az, hogy bevezette a Beszélő Babakezek módszert.  Ez az írás egy szakmabeli szemszögéből segít láttatni a kézjelek használatának jelentőségét (pl. könnyebben és gyorsabban tud kommunikálni a még nem beszélő gyerekekkel, „könnyebben megértik a gyerekek a fogalmakat, a különböző utasításokat”, „bámulatos eszköz a fegyelmezett viselkedés kialakításához”, „mennyire közösségépítő”, „csökkent a csoport zajszintje”), így nagyobb eséllyel érhetjük el, hogy a mi bölcsis nénink is elkezdjen érdeklődni a téma iránt.

Szickné Diós Letti, a szolnoki Beszélő Babakezek oktató beszámolója

 

További javaslatok