Czetiné Borovszki Rita babajelbeszéd-oktató, Babakezek – Esztergom:
 

Gondolom, te is voltál már úgy, hogy amíg nem figyeltél valamire, addig fel sem tűnt, hogy van.

Hogy mire gondolok?
Autóvásárlás előtt jól kinéztem, hogy abból a típusból nincs is sok felénk. Aztán megvettem, és hirtelen körbevettek ugyanazok az autók, ugyanabban a színben.  Hol voltak addig? Vagy csak nem figyeltem?

Valahogy így voltam a babajelekkel is!

Két kislányommal nem használtuk, nem is hallottam akkor még róla, felénk nem terjedt el. Aztán véletlenül rátaláltam, és mivel serdülőkoromból van bennem egyfajta titkos vonzódás a jelek irányába – bár a címére nem emlékszem, de volt egy szép szerelmes film, amiben a fiú jelekkel kommunikált, és nagyon romantikus volt  -, így elkezdtem kutakodni a témában.  

Ekkor jött az AHA élmény.

Tényleg, én is jeleltem a lányokkal, és nem is tudtam róla: pápát integettük mi is, puszit is dobtak, de a „pszt” - csendben jelet is használtuk, viszont nem tudatosan. A lányaim akkor ismerkedtek meg a babajelekkel, amikor a Beszélő Babakezek oktatója lettem és gyakorolni kezdtem. Sok jelet mutattam, majd eljutottunk a SZERETLEK-ig, amit a nagylányom azóta is használ, és érzem, hogy ez a jel fontos számára.  Olyannyira, hogy neki ez a jel lett az, ami körülveszi, amióta ismeri.

Így vette észre azt is, hogy van egy „babajelbeszélő” plüss állatkánk is, aki nem más, mint a kislánykorom egyik kedvence: Monchhichi.
Nézd csak, mit mutat!